Táncolva imádkozni

Az imádkozásnak, hitünk kifejezésének számos módja van: szavakkal, énekekkel, cselekedetekkel, a Bibliát olvasva is kapcsolatba léphetünk az Úrral. Olykor azonban megfeledkezünk egy igen kifejező imamódról - vagy nem is próbáltuk ki még - amikor a testünkkel fejezzük ki Isten iránti tiszteletünket, szeretetünket, s mozdulatainkkal, tánclépésekkel dicsőítjük Őt. A táncoló jezsuitaként ismert George Saju atya nemzetközi hírnévre tett szert. A tánc papi mivoltának része, hitének kifejező eszköze. Számára ez egyben evangelizációs eszköz, az evangéliumi örömhírt fejezi ki csupán mozdulataival. A klasszikus indiai tánc és zene elemeit felhasználva juttatja kifejezésre Jézus üzenetét. Minthogy az emberi test a “Szentlélek temploma”, tánc közben a teste Isten dicsőítését szolgálja, vallja Saju atya. Táncával hidat épít, párbeszédet kezdeményez a különböző vallások és kultúrák követői között, ily módon a vallásközi párbeszéd eszköze is. 

Nagy örömünkre szolgál, hogy ma (szeptember 15.) az Ars Sacra Fesztivál megnyitóján láthatjuk majd Saju atyát, amint előadja Lukács evangéliumának egy gyönyörű szakaszára, az Angyali üdvözletre koreografált meditációs táncát.

Íme egy kis ízelítő, hogyan szokott előkészülni Saju szerzetes a táncához:

Forrás: Puresive Films Youtube csatorna

Indiában a táncnak szent, spirituális gyökerei vannak és eredetileg, mint egy fajta imamód volt jelen a hindu templomokban. Erőteljes vizuális hatást keltő táncról van szó, sok szoborszerű pózzal tarkítva, ahol minden egyes arcmimika és gesztus szimbolikus jelentéssel bír. A táncos ruhája, ékszerei és a kifestett arc mind az indiai tánchagyomány része.

A szociális munkát is ötvözi a tánccal. “Az a célom, hogy megmutassam a világnak, hogy egy művész lehet egyben szociális munkás is. Hivatásom lényege a szolgálat: a nyomorban élők valós szükségleteit kívánom szolgálni.”

Forrás: unikornis/Párbeszéd háza