Eucharisztia megjelenése a művészetekben - sorozat - Bevezetés

Az idei Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra készülvén érdemes hazánk történelmét gondolatban abból a szempontból fellapoznunk, hogy egyben felidézzük a Magyarországon 1938-ban megrendezett világméretű keresztény esemény főbb mozzanatait. A múlt időtálló emlékei, így az 1938-ból származó Eucharisztikus Kongresszushoz kötődő alkotások, írások, dokumentumok szinte sürgetően sorra várják, hogy 2020-ban is megszólíthassanak minden magyart. Kérdés, hogy meghalljuk-e ezeket az üzeneteket.

1938-ban, Magyarország a két totalitárius diktatúra árnyékában és szorításában a világ számára felmutatta keresztény identitását, mint ahogyan azt a Magyar Nemzeti Múzeumban Magyar Világ 1938-1940 címmel megrendezett kiállítás elénk tárja. 

           "Amikor az egész keresztény világ Budapestre figyelt"

Maga a kiállítási anyag valósághűen, sok oldalról megközelítve ábrázolja a korszak történelmi kényszerhelyzetét, az ország geopolitikai adottságaiból fakadó küzdelmeit, hazánk kisebbségi és faji kérdéseit, fellendülő művészeti és vallási életét, oktatáspolitikáját, valamint a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust. A 2020. március 15-ig megtekinthető tárlatot különösen ajánljuk olvasóink figyelmébe, melyről itt részletesebben tájékozódhatnak. 

Ma már talán nem is tudatosul bennünk, hogy a II. világháború előszelében, 1938-ban a trianoni trauma következményeként megvalósuló revíziós törekvések közepette milyen sok keresztény kiadvány látott napvilágot, melyek nyújtottak támaszt, reménységet a kor emberének. Ezek a kiadványok ma is segítséget adnak nekünk a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus sikeres megvalósításában, megélésében, a lelki megújulás megtapasztalásában. 

A keresztény kiadványok közül ki kell emelni, Bangha Béla összeállításában Az Eucharisztia – Az Oltáriszentség tanának hittani és erkölcsi tartalma címmel megjelent kötetet, mely „azt célozza, hogy a titkok titkát annyira, amennyire lehet, az érdeklődő előtt feltárja. Hogy a legszebb és legszentebb keresztény misztériumot felmutassa azok előtt, akik annak hittani és erkölcsi tartalmával, szellemi és társadalmi hatásaival megismerkedni akarnak. Ezért veszi szemügyre az Oltáriszentségnek először a hitvédelmi alapjait, aztán a PPEK / Bangha Béla (össz.): Az Eucharisztia 5 dogmatikai tartalmát, majd erkölcsi, társadalmi, irodalmi, művészeti s egyéb kisugárzásait. Mindenegyes fejezetét a magyar katolikus élet egy-egy szellemi előkelősége írta. Az egész mű csokor akar lenni az eucharisztikus Krisztus oltára előtt a budapesti Eucharisztikus Világkongresszus alkalmával. De olyan csokor, amelynek illatát magukba is szívják azok a magyar katolikusok, akik e fölséges titok mellett nem óhajtanak vakok és süketek gyanánt érzéketlenül tovább menni.”- e sorokat olvashatjuk Bangha Béla könyvében található előszavából. 

Ezen gondolatokon felbuzdulva határoztuk el, hogy blogunkra az Ars Sacra Alapítvány célkitűzéseinek megfelelően a közeljövőben sorozatot indítunk, melyben a könyv idevonatkozó fejezeteinek, tanulmányainak segítségével az eucharisztia és a különböző művészeti ágak kapcsolatába nyerünk betekintést. A sorozat első részében az oltáriszentség (mint tematika) és a képzőművészet szimbiózisára fókuszálunk, majd az eucharisztia a zeneművészet eszközeinek megvilágításával kerül tárgyalásra.   

Még mielőtt az első rész kifejtése következik, mármost egy rövidebb bekezdés erejéig állítsunk emléket Bangha Bélának, akinek nemcsak az az érdeme, hogy összehívva kora jeles tudósait, kutatóit, remek könyvvel ajándékozta meg a magyar társadalmat, hanem az is, hogy mint az 1938-as Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus főszervezője, és Magyarország sajtóapostola dominánsan hozzájárult az akkori keresztény világesemény sikeres lebonyolításához, hazánk jó hírét gazdagítva. Ezért mi is hálával tartozunk munkájáért.

Bangha Béla József Nepomuki János (1880-1940) a katolikus sajtó megszervezésében és terjesztésében, valamint Budapest rekatolizációjában betöltött áldozatos szerepvállalása sokak számára hitet adott, reményforrásul szolgált az akkori Magyarországon. Ugyanakkor számos országban, mint Olaszországban, Németországban, a Balkánon, Hollandiában, Észak- és Dél-Amerikában tartott megannyi előadást a hit védelmében. Jezsuita szerzetesként megalapította a Magyar Kultúra című jezsuita folyóiratot. 

Nevéhez kötődik a Központi Sajtóvállalat (KSV) létrehozása, melynek révén az Új Nemzedék és a Déli Hírlap című lapok megvásárlásra, valamint a Nemzeti Újság és a Képes Krónika kiadásra kerülhettek. Bámulatos erejét, és heroikus erőfeszítéseit bizonyítja, hogy a Tanácsköztársaság romboló időszaka alatt sem mondott le a Sajtóvállalat működéséről, külföldi meneküléséből visszatérve újjáélesztette a KSV-t. A Mária kongregáció irányítójaként hatalmas páratlan teherbírása szintén megmutatkozott. A Katolikus Lexikon 1931 és 1933 közötti kiadása is az ő szakmai, tudományos tevékenységéhez köthető, mint ahogy az a több mint 80 könyv is, amelyet szerzőként vagy társszerzőként írt. 

Végül álljon itt az 1938-i Eucharisztikus Világkongresszus himnusza; Győzelemről énekeljen, Hozsanna 280/B című ének, amelynek szövegét szintén Bangha Béla neve fémjelzi:

Írta: Erdősi-Boda Katinka