„A vers varázspor, ami mindenkire hat.”

Interjú Tallián Mariann és Lázár Balázs előadóművészekkel.

Készítette: Szodfridt Bernadett

Tallián Mariann és Lázár Balázs előadóművészetükben és a való életben is társak - kreatív kettősük több irodalmi előadással járja az országot. Az Ars Sacra fesztivál keretében Jókai Anna Átvilágítás c. önéletrajzi írását dolgozzák fel - ez  foglalja keretbe az írónő életére, munkásságára reflektáló irodalmi előadást. Az Istengyermekség- Jókai Anna emlékezete c. előadást szeptember 18-án 18 órakor a Józsefvárosi Galériában tekinthetik meg a látogatók.

          

SZB: Hogyan találkoztatok az Ars Sacrával?

TM: 15 évvel ezelőtt, egy nyári délután, ismeretlenül  felhívott Toroczkay Ilona, az Ars Sacra egyik alapító tagja. Elmondta, hogy mi a fesztivál arculata, és felkért, hogy szavaljak  el egy verset a megnyitón. Akkor született az első fiam, és épp kicsit felfüggesztettem a színházi tevékenységemet - emlékszem, meg is lepődtem, hogy hogyan talált meg engem. Ezt a hívást egyfajta isteni sugallatként éltem meg, mert akkor jött, amikor úgy éreztem, hogy nem biztos, hogy nekem ezt a pályát kellene folytatnom. Jel volt, hogy igenis szükség van rám színészként, és bizonyította az élet, hogy ez így van. A színészet mellett versmondóként is elindított ez a beszélgetés a pályámon belül, amit aztán Balázzsal együtt tudtunk kiteljesíteni.

SZB: A mai ember figyelme erodálódik, nagyon sok lehetősége van instant módon elérhető szórakozásra. Mennyire könnyű megszólítani az embereket verses irodalmi előadásokon keresztül?

TM: Sokan mondják, hogy meghalt az irodalom, a színház, lassan a mozi is, de nem így van! Iskolákba is visszük időnként az előadásokat alternatív irodalomóraként, és a látogatás után mindig látom, hogy a diákok lájkolják az oldalunk, követik amit csinálunk, eljönnek más előadásokra is. Mindig van egy olyan réteg, akit ez megszólít, és azért a mi fiatalságunk idején sem tömegek szerették a verseket… Fontosnak tartom, hogy a mai fiatalok találkozzanak ilyen formában az irodalommal és akár találjanak ki  streames verselőadást, találják meg a saját módjukon a félig virtuális világban élő társaikhoz az irodalom útját…

LB: Érdekes paradoxon számomra, hogy pont azért mert minden olyan könnyen elérhető digitálisan, nagy jelentősége van a személyes jelenlétnek - ezt a tendenciát  a járvány csak még jobban megerősítette. De ha ilyen szigorú karantén helyzet lesz a jövőben is, mennyire kiemelt ünnepi alkalom lesz elmenni színházba, vagy egy előadói estre! 

SZB: Az életetek színház és vers vonzásában zajlik,  ti magatok  is írtok:  hol a hangsúly, hol az egyensúly bennetek?

LB: Szerintem ez mindkettőnkben szimbiózisban él, egyfajta összművészetet, művészeti szinergiát élünk meg.  Mariann zenészként kezdett, utána vették fel a Színművészetire, aztán az önkifejezése az írásban kristályosodott ki. Bennem gyerekkoromtól kezdve összekapcsolódott az írás és a színészet, azóta is szimbiózisban vannak - ennek talán legszebb szimbóluma, hogy 1997-ben színész diplomám kézhezvételének hónapjában jelent meg az első komolyabb irodalmi publikációm. Ezt én is isteni jelnek vettem - hogy ez a két dolog egymást kiegészíti, erősíti.  A klasszikus és kortárs magyar költészet kincsestárának közvetítése, a versszínház egy olyan misszió, közös pont, amiben mindketten kiteljesedtünk.

SZB: Mi hívta elő bennetek a Jókai Anna előadás gondolatát?

TM:  Mezey Katalin, a Széphalom Könyvműhely vezetője jó kapcsolatot ápolt Jókai Annával, talán az összes könyvét ő adta ki. Felvetette, hogy készítsünk egy emlékműsort Anna szokásos decemberi megemlékezésére. Nem véletlen a decemberi időpont. A várakozás, az Advent kiemelt fontosságú volt Anna életében. Teljességgel igyekezett megélni azt. Anna Átvilágítás című önéletrajzi műve adja az alapját a műsornak. Indokolt pontokon megszólal egy-egy verse, irodalmi részletek más műveiből Balázs előadásában, de beépítettünk beszélgetéseket is, sokszínű anyaggal  dolgozunk. Ehhez csatlakozott zenész társunk, Antal Gábor, aki jazz zenét improvizál a szövegek mellé, ez nagyon jól illik a témához. 

Az előadásból kiderül, hogy Anna élete egyáltalán nem volt egyszerű, erős Istenhite  segítette át az összes nehézségen.  Ezek ismeretében talán meglepő, de az előadás nagyon humoros, mert Jókai Annának szarkasztikus, ironikus humora volt. Az előadásban én úgy szólalok meg, mint Jókai Anna, aki mesél az életéről. Könnyen befogadható, élvezhető előadást akartunk létrehozni, és megmutatni Jókai Anna színes, érdekes egyéniségét.

SZB: Hogyan választjátok ki és osztjátok fel a szövegeket?

LB: Sok olyan estünk van, ahol költő házaspárok műveit mondjuk, például Weöres Sándor  és Károlyi Amy,  vagy Nagy László és Szécsi Margit szövegeit, de a Jókai Anna estnél is egyértelmű volt, hogy Mariann fogja a személyes naplórészleteket mondani, én pedig mint egy külső hang, reflektálok rá más szövegekkel. 

Van néhány versszínházi előadásunk, ahol Rózsássy Barbara József Attila-díjas költőnővel együttműködünk, ott ő válogatja a szövegeket: most épp egy Vörösmarty estre készülünk a költő születésének 220-dik évfordulója alkalmából.

SZB: Milyen változásokat hozott számotokra a karantén helyzet?

LB: Az elején derült égből villámcsapásként éltük meg, nehéz volt. Az évad közepén,  jó ritmusban voltunk és egyszer csak minden leállt. Egy rövid pillanatig jött a pánik, hogy most akkor mi lesz, aztán jöttek a feladatok. Egyrészt az online oktatást csináltuk a gyerekekkel, másrészt próbáltuk gyakorlatiasan is rendezni az életünket, illetve meghallani, hogy mi lehet az üzenete ennek az új helyzetnek.  Mit kell változtatni egyénileg és mit kollektíven?  Igyekeztünk időt szánni a meditálásra, megpróbálni meghallani azt az üzenetet fentről... Született erről több versem is, de a Bonum TV-ben is elhangzott az Ima koronavírus idejére c. alkotásom.

T.M: Lelassult az élet, de a fontossági sorrend is megváltozott: együtt volt a család, össze voltunk zárva a két kamasz fiunkkal... Így jobban beleláttam a mindennapjaikba, rácsodálkoztam,  hogy milyen szuper gyerekek (nevet).  Rájöttem arra is, hogy nem minden munkát kell elvállalni - előtte ez nem ment.  Nem mindenre kell igent mondani, mert szükséges ez a lelki táplálkozás, amit a csend ad.

SZB: Magatokkal viszitek majd ezeket a tanulságokat a vírus után kialakuló ‘normalizálódó’ jövőbe is? 

TM: Igen!  Nekünk 1-2 évre előre kell gondolkodni a műsorokról, előre be kell osztani az időnket. Most igyekszünk priorizálni, fontossági sorrendet felállítani illetve megtanulni elengedni dolgokat és mindenképpen időt hagyni a megpihenésre is. Habár ijesztő  ez az egész, mégiscsak a pozitívumot, a  Gondviselést kell meglátni ebben az életszakaszban is, akkor erősebben jövünk ki belőle!

További tematikus programajánlókért, hírekért, az Ars Sacra keretében megjelenített művészekkel készített beszélgetésért kövesd folyamatosan frissülő Facebook és Instagram oldalunkat, illetve látogasd meg a www.ars-sacra.hu honlapunkat, hogy megtaláld a Neked szóló programokat!