Halottak útját élettel megtölteni - interjú Tóth Péter Lóránt versvándorral

Radnóti Miklós Bori noteszében leírt verseit követte nyomon az az út, amit a költő halálának 75. évfordulója alkalmából a versvándor bejárt. Az út állomásain elmondott előadást és egy úti beszámolót hallhatnak az Ars Sacra látogatói szeptember 15-én, 19.00-kor a Háló Közösségi és Kulturális Központban.

Szodfridt Bernadett interjúja.

Mit jelent Önnek a versmondás, egy-egy konkrét vers?

Az egyik fontos szempont, hogy a verseken keresztül én mit mondhatok el magamról, saját gondolataimból, saját világlátásomról. A verset átszűri magán az ember, olyan mintha kölcsönvett szavakkal beszélhetnék magamról. 

  Emellett mindig olyan témát választok, ami kicsit megbolygatja a jelent. Ha előadást tartok pl. Szent Lászlóról, akkor nem első sorban csak a múltról beszélek, hanem leginkább arról, hogy ő hogyan hat a mi életünkre, mi az, amit átvehetünk, megtanulhatunk tőle.

Mi alapján dönti el, hogy kinek az útját járja végig legközelebb?

Ez gyakran tematikus: Arany János emlékév és Szent László emlékév volt 2017-ben,  2018-ban Mátyás király emlékév, a Mátyás-út is így jött -  hozzájuk kapcsolódó utakat jártam be, előadásokat tartva róluk az út állomásain. Radnótinak nem volt 2019-ben emlékéve - habár 110 éve született és 75 éve halt meg - de Radnóti már 25 éve mozgolódott bennem…

Mi fogta meg úgy Radnóti Miklóssal kapcsolatban, hogy ‘25 éve mozgolódott’ Önben?

14 évesen tanultam először Radnótiról. Kitűnő magyartanárom, Bődi Szabolcs behozta a Bori notesz másolatát az irodalomórára, és engem akkor nagyon sok minden megdöbbentett Radnóti személyével és a Bori notesszel kapcsolatban is. Például hogy milyen könnyen el lehet olvasni Radnóti kézírását, azokon a részeken ahol a víz nem áztatta szét a füzetet. Úgy tűnik, volt akkora lélekjelenléte, hogy ezen az úton végig gyöngybetűkkel írjon, nemcsak hogy verseket, de hexameterbe tett verseket, miközben ez egy pokoli út lehetett! Nagyon megérintett Radnóti élni akarása, ez az életbe való belekapaszkodása, és az hogy ez a 10 vers visszajött a sírból, nem pusztult el. Engem ez  kisgyerek fejjel is nagyon meghatott, és érdekelt, hogyan nézhet ki az az út, az a táj…

Egyéni utakat jár, vagy irodalmi-történelmi zarándoklatai  inkább közösségi események? Útközben előadásokat tart,  időnként dokumentumfilmesek kísérik...

Mindhárom utat egyedül jártam végig, de volt, ahol csatlakoztak hozzám  egy-egy napra, pár kilóméterre. Ott volt minden plakáton a felhívás, hogy lehet csatlakozni, de elsősorban nem csoportos zarándoklatnak szántam. A közösségépítés főleg az előadásokra koncentrálódott, fontos volt számomra, hogy minden este tudjak tartani 1-2 előadást, tudjunk beszélgetni. Erre mindig nagy számban összejöttek az emberek - akár a Szent László úton,  akár a Mátyáson, akár a Radnótin. Ez utóbbin talán a legtöbben,  3000- 3500-an is találkoztunk ezeken a megemlékezéseken.

Egy ilyen út egyben spirituális élmény is?

A tempó amit szabtam magamnak, nem tette lehetővé, hogy sokat gondolkozzak azon ez vajon spirituális élmény-e (nevet). De mindhárom irodalmi-történelmi jellegű utamon sok előadást tartottam templomokban. A templom egy olyan hely, ami eleve meghatározza az ember lelkületét - ahol miséhez vagy istentisztelethez kapcsolódtak az előadások, az valahogy emelte az estét.  Emellett sokat imádkoztam is a Radnóti úton: mondják, hogy az erőszakos halált halt ember lelke nehezebben hagyja itt a földi létet, és tudtam, hogy a 3200 emberből 1600 ember meghalt ezen az úton.  Énekeltem a Miatyánkot, a Boldogasszony anyánkat - pedig én református vagyok, de ez ilyenkor nem számít -  és Radnóti verseket mondtam zsolozsma szerűen. 

    Radnóti személye és az, ahogyan  az emberek besorakoztak mögé ezeken a megemlékezéseken, azt hiszem nagy lelki erőt és motivációt adott azoknak, akik részt vettek az eseményeken. Éreztem az emberekben a felfokozott várakozást és láttam, hogy minden este amikor találkoztunk Radnótira emlékezve, ünnep volt…

Megterhelő ennyire belülről ismerni az összes tragédiát az út folyamán?

Amikor elkezdtem szervezni, fontosnak találtam, hogy ne hozzam szoros párhuzamba az én utamat Radnótiéval, mert az összehasonlítás itt értelmezhetetlen!  Nem akartam az ő szerepében szenvelegni vagy tetszelegni. Nekem oda kellett érnem helyekre,  emberek számítottak rám az összes állomáson... Ezt a halottak útját élettel megtölteni tudom csak, ennyi az én feladatom.

  Nagyon tragikus út volt ez, egy nagypénteki siratóút, de mi Virágvasárnappá változtattuk... Érdekes volt ez a kettősség. Gyerekekkel, fiatalokkal, idősekkel, zeneszóval és versszóval volt tele az út, mindig Radnótival és a béke, a háború elleni fellépéssel az előtérben.

Többször említette hogy mennyi embert összehozott Radnóti személye és művészete ezen a megemlékező úton. Milyen szerepe lehet a művészetnek, verseknek az egymástól elszigeteltség, világjárvány idején?

Az ősember első dolga az volt hogy a barlangban elkezdjen festeni és szómágiát használt, ha más nem, a vadászat sikerességért. A művészet és a civilizáció valahol szétválaszthatatlan fogalmak. Erősen hiszem, hogy azok az emberek, akik bele tudják csepegtetni a művészetet  a mindennapi életükbe, sokkal immunisabbak lelkileg. Ha az öröklétet egy picit meg tudják fogni, ha a művészeten keresztül a földi létbe bele tudják költöztetni az öröklétet, az örök boldogságot és szabadságot, akkor az emberek hiszem, hogy erősebben jönnek ki  a mostanihoz hasonló helyzetekből!

További tematikus programajánlókért, hírekért, az Ars Sacra keretében megjelenített művészekkel készített beszélgetésért kövesd folyamatosan frissülő Facebook és Instagram oldalunkat, illetve látogasd meg a www.ars-sacra.hu honlapunkat, hogy megtaláld a Neked szóló programokat!