Művészettel formált magyarság — interjú Józsa Judit kerámiaszobrásszal

Józsa Judit munkássága több kiállítás keretében is megjelenik az Ars Sacra fesztiválon: az erdélyi származású kerámiaművész Magyar Nagyasszonyok I-III. kiállítása a magyar történelem kiemelkedő, de talán kevésbé ismert nőalakjai előtt tiszteleg, a Magyar Örökség — Magyar Erények pedig a népművészet formanyelvével, szimbolikus módon dolgozza fel a magyar erényeket. A Magyar Csillaglegendárium egy izgalmas néprajzi kutatás eredménye: a csillagos éghez kapcsolódó magyar mondák hősei kisplasztikák formáiban válnak kézzelfoghatóvá  a Józsa Judit Galériába ellátogatók számára. A kiállítások az Ars Sacra Fesztivál teljes ideje alatt a galéria nyitvatartási idejében látogathatók. 

Készítette: Szodfridt Bernadett

SZB: Hogyan alakult ki a kapcsolatod az Ars Sacra Fesztivállal

JJ: Amint lehetőségünk  adódott a galéria megnyitása után, csatlakoztunk az eseményhez, mert úgy éreztem, hogy a lelkünk együtt rezdül. Talán az egyik legfontosabb eseménynek tartom ebben a témában a Kárpát-medencében!

SZB: Tudtál esetleg a karantén időszak alatt is alkotni?

JJ: A koronavírus miatt most eléggé háttérbe szorult az alkotói munkám, mert abban az egyensúlyból kibillent  lelkiállapotban amikor családért, barátokért, művésztársaimért, hazánkért és a világért aggódtunk, nehéz alkotni...Igyekszik az ember megtenni a magáét, viselni a maszkot, bevásárolni, de végső soron az az érzés, hogy nem tudsz túl sokat tenni azért, hogy javuljon a helyzet, összeszorítja a lelket. Hiába mentem be a műhelybe, hogy most alkotok valami gyönyörűt, nem ment...

Ezalatt a 3 hónap alatt, amíg be volt zárva a galéria, a honlapra kisfilmeket szerkesztettem az élő tárlatvezetések helyett, sok olyat kellett hirtelen megtanulnom, amihez eddig nem értettem, ami azért jó dolog (nevet).

SZB: Sok olyan munkád van, ami  saját történelmünk, irodalmunk, múltunk tanításához vizuális, művészeti támaszpontot adhat. Ez kiemelt szerepet kap a művészetedben? 

JJ: Úgy érzem, hogy kortárs művészként a célunk nem az önmegvalósítás kellene, hogy legyen, hanem hogy olyan alkotásokat hozzunk létre, amelyek hozzátesznek akár a művelődéstörténetünkhöz, akár a nemzet kincseihez.  Sokakat jól meg lehet szólítani a vizualitáson keresztül,  ezt tapasztalom egy-egy tárlatvezetés során is. Látszik, hogy a gyerekeknek egy-egy történelmi esemény sokkal  jobban megmarad az emlékezetükben, ha van hozzá vizuális támpont, és az alkotásaim az esztétikai értékük mellett  ezt a szerepet is be tudják tölteni...

SZB: Tervezed tovább bővíteni a  Magyar Nagyasszonyok sorozatot? Esetleg kortársakkal is?

JJ: Az eddig elkészített három kiállítási anyagban 60 nagyasszonyt mintáztam meg, de van még legalább 30 alak, aki szobor formába kívánkozik, például Mária nápolyi királynő, akiről Prokopp Mária művészettörténész professzor írt egy fantasztikus könyvet... De ezeknek az alakoknak még meg kell érniük bennem, arra lenne szükségem hozzá, hogy egy hónapig bezárkózhassak a műhelyembe és semmi mással ne foglalkozzak (nevet). Kortárs személyiségeket  nem feltétlenül tennék most bele a sorozatba, de korunkban is vannak olyanok, akiknek előbb-utóbb itt a helye!

SZB: Sok egykor létező emberi alakot mintázol meg. Mitől függ, hogy egy viszonylag realisztikus ábrázolásmód mellet döntesz, vagy elvontabb módon jeleníted meg a figurát mint például Szendrey Júlia szobra esetében? 

JJ: Ha ismerjük a személyt, van róla anyag a portréjához, azt kikutatom,  de nem az anatómiai precizitásra törekszem, inkább arra, hogy ideális megjelésével üzenjen a mának, ahol nem tudják, hogy kicsoda. Ha a megmintázott alak arckifejezése, kompozíciója felkelti az érdeklődést, a látogató már utána tud olvasni, hogy kicsoda…

Általában egész alakosak a kisplasztikáim, de például Szendrey Júliának csak a fejét mintáztam meg fehér agyagból, utalva az ő tisztaságára, makulátlanságára. Portréját befoglaltam egy fagyönygöt megjelenítő áttört kerámia gömbbe. A fagyöngy a fa betegsége, ami elszívja az életerejét, — mint ahogy Júliából is  Petőfi elvesztése — a fagyöngyben elhelyezett apró gyöngyök pedig  a könycseppjei, amik kikristályosodtak élete során. 

De a  gyöngy a  munkásságára is utal, mert sokat írt és alkotott, neki is köszönhetünk olyan irodalmi ‘gyöngyszemeket’ mint például az általa készített Andersen-mese fordítások. az anyaghasználattal jól lehet utalni ilyenekre, különösen elvontabb portrék esetében.

SZB: A változatos anyaghasználat jellemzi egész művészetedet, sokszor fa alapokra épülnek a plasztikáid. Mit jelentenek számodra az alkotáshoz felhasznált anyagok?

JJ: Az anyaghasználat szimbolikus jelentősége fontos a munkáimban. A Magyar Örökség — Magyar Erénykatalógus kiállításban például az erényeket szimbolizáló légies, csipkeszerűen áttört papíragyag domborművek törékenysége az erények, az erkölcs törékenységére is utal. Ezek az erények  szép erezetű csomoros nyárfa alapokon vannak elhelyezve — ezzel az erős gyökereinkre utalnak, amelyből ezek az erények kinőhetnek. A kerámia rész motívumrendszere egyfajta magyar ikonográfia, hiszen a népművészetünk motívumaiból áll össze és üzen az összetartásról, a hitről, reményről, szeretetről.

SZB: Galériádba rendszeresen meghívsz kiállítani kortárs alkotókat, ezzel is elősegítve, hogy ismertebbé válhasson munkásságuk. Ha nem egy-egy konkrét tematikára van felépítve a kiállítás mint pl. a többedszerre megrendezett karácsonyi kiállítás, ez a meghívás mi alapján történik?

JJ: Több művésszel vagyok jó kapcsolatban, ismerem az alkotásaikat. Egy-egy kiállításra meghíváskor az a fontos számomra, hogy a különböző műfajokban alkotó művészek egy húron pendüljenek, az a belső késztetés motiválja őt is, ami engem: a magyarsággal, a transzcendentálissal való kapcsolat keresése — nem feltétlenül  csak a kereszténységen keresztül. Itt 1-2 hónapig látható a tárlat, ezalatt az idő alatt sokan megnézhetik, már csak azért is, mert ragaszkodom hozzá, hogy ingyenesek legyenek a kiállítások,  a pénz ne lehessen  akadály a művészettel való találkozásban.

SZB: Hogyan találod meg a következő projekted?

JJ:  Évekig érlelődik bennem egy-egy téma, és amikor már nagyon mozog bennem, muszáj megcsinálnom (nevet). Most épp a magyar csillagmitológia kiállításon végzem az utolsó simításokat: népballadákban, népmesékben, legendákban vannak apró utalások, amiket össze kellett gyűjtenem, hogy részleteiben kirajzolódjon a magyar csillagos égbolt. Csodálatos az, ahogy az emberi világ megjelenik az égiben is, egyfajta tükre az egyik a másiknak. Az 1800-as évek végén  Ipolyi Arnold, Kálmány Lajos és még pár másik néprajzkutató összegyűjtött több, mint 330 magyar csillagnevet, de ebből is csak legfeljebb 20%-ot tudunk beazonosítani. Most azon vagyok, hogy ebből legalább 10-et  be tudjak mutatni a kiállításon. A cél az lenne, hogy a saját lelkem rezdülésén átszűrve, néprajzi és művészettörténészi tudásom fényében, művészi intuicióval, a kerámia műfajában kézzel foghatóbbá tudjam tenni mindenki számára érthető módon bemutatva a csillagos égbolt magyar csillagait, vagy csillagképeit, mert fontos örökségünkről van szó, amelyről ma már keveset tudunk, a feledés homályának leplét, remélem, hogy fellebbenthetem e tárlattal.

További tematikus programajánlókért, hírekért, az Ars Sacra keretében megjelenített művészekkel készített beszélgetésért kövesd folyamatosan frissülő Facebook és Instagram oldalunkat, illetve látogasd meg a www.ars-sacra.hu honlapunkat, hogy megtaláld a Neked szóló programokat!