„Egyáltalán nem mindegy, hogy milyen kultúrát juttatunk el az emberekhez.” - Beszélgetés Kolek Ildikó kurátorral

 

Kolek Ildikó az Ars Sacra Alapítvány gazdasági ügyeinek intézője

Hogyan lettél éppen te az Ars Sacra Alapítvány gazdasági ügyeinek intézője?

Azt szoktam mondani, hogy én botcsinálta gazdasági vezetője vagyok az Alapítványnak, mert nem tanult szakmám, de hármunk közül mégis én vagyok rá a legalkalmasabb, ami néha együtt jár azzal, hogy egy kicsit visszahúzzam a fellegekből a földre a többieket. Mi hárman (az alapítók és egyben a kuratórium Dragonits Márta elnök és Toroczkay Ilona művészeti vezető – a szerk.) teljesen különböző emberek vagyunk, más adottságokkal és karizmákkal. Márta és Ilona belsőépítészek, ők bizony művészlelkek. Én viszont egy teljesen más világból érkeztem, szeretek a realitás talaján maradni. Ezzel együtt azért azt is elmondhatom, hogy tudok azonosulni egy régi szlogenünkkel, miszerint „főtámogatónk a Szentlélek”. Valahogy mindig bebizonyosodik, hogy ez így van. Még a legnehezebb helyzetben is egyszer csak kapunk egy segítő kezet és meg tudjuk valósítani azt, amit elkezdtünk.

 

Mik a civil élet nehézségei? Milyen mindennapi kihívásokkal kell szembesülnöd az Alapítványnál?

A legnagyobb nehézséget a tervezhetetlenség jelenti és az, hogy minden évben újra kell kezdeni. Próbálunk olyan utakat keresni és olyan támogatásokat elnyerni, amelyek legalább 2-3 évre biztosítani tudják az Alapítvány fenntartását. A munkatársainknak sem mindegy, mit tudunk ígérni. Nagyon nehéz azt mondani, hogy „szeretnénk, ha nálunk dolgoznál, de csak december 31-ig tudjuk a béred biztosítani”. Márpedig az Ars Sacra Fesztivál megszervezéséhez munkatársakra van szükségünk, hiszen óriási növekedést értünk el. Egyre több kiemelt programunk van, amelyet mi magunk szervezünk és egyre többen csatlakoznak hozzánk már nem csak határainkon belül, hanem külföldről is, ezt pedig koordinálnunk kell. Ennyi munkát már nem tudunk néhányan ellátni, a bővüléshez viszont anyagi forrásokra lenne szükségünk, de minden az aktuálisan megjelenő pályázatoktól függ és attól, hogy mennyit tudunk abból nyerni.

 

Díjátadás az Ars Sacra Filmfesztiválon

Mindezek fényében el tudnád mondani hogyan történik az Ars Sacra Fesztivál költségeinek a megtervezése?

A tervezésnél két dologra kell odafigyelni, az Alapítvány fenntartására, hogy ki tudjuk fizetni a munkatársak bérét és az egyéb fenntartási költségeket, valamint a fesztivál kiemelt programjainak finanszírozására. Az a kiindulás, hogy a pénzügyi források egyharmadát a fenntartásunkra és kétharmadát a programok megvalósítására kell fordítanunk. Szerencsére vannak támogatóink. Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye minden évben segíti a fesztivál megvalósulását, amely már a kiszámíthatóság miatt is óriási segítség nekünk. Vannak pályázatok, amire szintén minden évben tudunk jelentkezni. Ilyen például a Nemzeti Kulturális Alap Művészeti Fesztiválok Kollégiumának felhívásai, bár ők idén még pont nem írtak ki pályázatot, ami most egy bizonytalanság. Ezen kívül a Magyar Művészeti Akadémiánál és kerületi önkormányzatoknál is szoktunk pályázni, illetve sok energiát fektetünk a külön megkeresésekbe és szponzori együttműködések létrehozásába. Szintén hatalmas segítség, amikor ingyen kapunk egy-egy helyszínt és a művészek is sokszor a tiszteletdíj töredékéért jönnek, de azért mégiscsak pénzbe kerülnek ezek a programok.

 

Itt hozhatjuk szóba a társadalom civil szervezetekért vállalt felelősségét. Az Ars Sacra Fesztivál programjai egytől-egyig ingyenesek, a rendezvénysorozat az emberekért jött létre, de megvalósulásában ők is tudnak segíteni például adójuk 1%-ának felajánlásával. Mik a tapasztalataid az eddigi évekből?

Sajnos nagyon rosszak a tapasztalatok. Meg kell mondanom, hogy nem is tudom kiszámolni, hogy a teljes bevételünknek hány százalékát teszi ki az adó 1% felajánlás. Az eddigiek alapján talán két egyszerűbb program jönne ki belőle. 2008-ban az volt az elképzelésünk, hogy a művészeten keresztül evangelizáljunk és azokhoz az emberekhez is eljussanak színvonalas programjaink, akik egyébként nem engedhetnék meg, hogy részt vegyenek ilyen jellegű eseményeken. Nagyon ragaszkodunk az ingyenességhez. Ilona különösen is törekszik arra, hogy magas művészi színvonalú előadásokat hozzon létre és olyan előadókat szólaltat meg, akinek a koncertjeire esetleg nehezebben jut el a széles réteg. Hála Istennek sokan is jönnek és többen megosztják pozitív élményeiket a rendezvények kapcsán. Arra kérjük ezeket a résztvevőket, ha úgy érzik, hogy ez a fesztivál megérdemli a támogatást, akkor gondoljanak ránk az adójuk 1%-ának felajánlásakor. Minden egyes felajánlás abban segít, hogy egyre önállóbban fenn tudjuk tartani munkánkat, az ingyenes lélekemelő programok megszervezését.

Sokan tanácstalanok vagy nem is foglalkoznak az adófelajánlással.

Azzal, hogy az adóhatóság átvette az adóbevallás elkészítését valahogy elsikkadnak az 1%-os rendelkezések. Sokan a könyvelőket kérdezik, mert bizonytalanok, kit támogassanak. Milyen jó lenne ott lenni azoknak az embereknek a gondolataiban, akik ismerik a programjainkat! Ezzel együtt azt látom, hogy a kultúra támogatása kevésbé fontos az emberek számára, hiszen annyi nehézség van a világunkban: betegség, természeti katasztrófák, nélkülözés. Ráadásul mindenkinek van egy szívügye, amit támogatni szeretne. Pedig azt gondolom, hogy nagyon fontos a kultúra, nagyon fontos és egyáltalán nem mindegy, hogy milyen kultúrát juttatunk el az emberekhez! A kultúránk iránti felelősségvállalásáról szintén fontos lenne elgondolkodnunk.

A fesztivál programjainak ismertetése a sajtó képviselői számára
(Fotó: Magyar Kurír)

Tudnál említeni példát egy olyan eseményre, ami közösségi összefogásból született meg az Ars Sacra Fesztivál életében?

Gyakorlatilag az egész programsorozat egy közösségre épül. Van a fesztivál magja, a kiemelt programok Budapesthez köthetően és vannak a külső csatlakozók határainkon innen és túl, akik egy közösséget alkotnak velünk. Nagyon hálásak vagyunk nekik, nem lenne Ars Sacra Fesztivál, ha ők nincsenek és nem jutottunk volna el a tizenötös számig sem. Az Ars Sacra egyik legnagyobb jelentősége, hogy közösséget épít.

Ha mégis ki kéne emelnem valamit, akkor a Nyitott Templomok kezdeményezést mondanám, ami a fesztivál keretében zajlik. A nyitott templomok szervezői azok, akik abszolút önkéntesen idejüket és kapacitásukat felajánlva szervezik a programjaikat és alig várják, hogy megmutassák kincseiket. A templomi közösségek azok, akikre mindig és minden körülmények között tudunk számítani.

 

Talán kevesen tudják, hogy ti hárman ezt a munkát önkéntes alapon végzitek. Nem mindennapi, hogy három hölgy ilyen hatalmas áldozatot vállal a szakrális kultúra fennmaradásáért. Miből nyered az újabb lendületet? 

Valóban mi hárman, kuratóriumi tagok ezt misszióból csináljuk. Nagy szerencsénk van, hogy megtehetjük és nagyon hálásak vagyunk a munkatársainknak is, akik a piaci munkabérekhez képest alacsonyabb fizetésért vállalják ezt a feladatot. Találtam egy nagyon jó mondatot Juhász Ferenc egyik verséből: „aranyat fújt az Isten szívemre”. Az ember sehogy másképpen, csak az ügy iránti szeretetből és elköteleződésből tudja ezt az egészet csinálni. Ehhez alázat is kell, elfogadni mindent úgy ahogy van – ami néha hiányzik ugyan belőlem (nevet). De ez minden nehézségen átvisz. A gazdasági részben a legnehezebb a szépségeket meglátni és megélni, viszont a gazdasági feladatok mellett azért én is kiveszem a részem a fesztivál programjának alakításában, illetve a Filmfesztivál megszervezése is az én feladatom, amit nagyon szeretek. Ez erőt ad.

 

Az Ars Sacra Alapítvány kuratóriuma
Balról: Kolek Ildikó, Dragonits Márta és Toroczkay Ilona

Merre tovább Ars Sacra Alapítvány és Ars Sacra Fesztivál?

Be kell valljam, hogy a jövőről szóló beszélgetéseink során a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust a fesztivál számára egy befejező, lezáró eseménynek gondoltuk. Tavaly elmaradt a NEK és idén vagyunk 15 évesek is. Ez valami olyan újult erővel és lelkesedéssel töltött el mindenkit, hogy a befejezésről szóló elképzeléseinket kezdjük átgondolni. Szeretnénk egy olyan fiatal csapatot kinevelni, akik tovább tudják vinni ezt a szellemiséget és a feladatot, amit mi elkezdtünk, mert mi már lassan kinővünk ebből. Egy fiatal csapat újult erővel és esetleg más elképzeléssel, de tovább tudja vinni ezt a munkát, ám ehhez szükséges egy alapot is teremtenünk. Visszatérek ehhez a gondolathoz: főtámogatónk a Szentlélek! Az idei fesztiválra nagyon készülünk és bízunk abban, hogy lelket építő szeptemberünk lesz.

 

Készítette: Kiss Gabriella