„Egyáltalán nem mindegy, hogy milyen kultúrát juttatunk el az emberekhez.” - Beszélgetés Kolek Ildikó kurátorral
Hogyan lettél éppen te az
Ars Sacra Alapítvány gazdasági ügyeinek intézője?
Azt szoktam mondani, hogy én
botcsinálta gazdasági vezetője vagyok az Alapítványnak, mert nem tanult
szakmám, de hármunk közül mégis én vagyok rá a legalkalmasabb, ami néha együtt
jár azzal, hogy egy kicsit visszahúzzam a fellegekből a földre a többieket. Mi
hárman (az alapítók és egyben a kuratórium Dragonits Márta elnök és Toroczkay
Ilona művészeti vezető – a szerk.) teljesen különböző emberek vagyunk, más
adottságokkal és karizmákkal. Márta és Ilona belsőépítészek, ők bizony
művészlelkek. Én viszont egy teljesen más világból érkeztem, szeretek a
realitás talaján maradni. Ezzel együtt azért azt is elmondhatom, hogy tudok
azonosulni egy régi szlogenünkkel, miszerint „főtámogatónk a Szentlélek”.
Valahogy mindig bebizonyosodik, hogy ez így van. Még a legnehezebb helyzetben
is egyszer csak kapunk egy segítő kezet és meg tudjuk valósítani azt, amit
elkezdtünk.
Mik a civil élet
nehézségei? Milyen mindennapi kihívásokkal kell szembesülnöd az Alapítványnál?
A legnagyobb nehézséget a
tervezhetetlenség jelenti és az, hogy minden évben újra kell kezdeni. Próbálunk
olyan utakat keresni és olyan támogatásokat elnyerni, amelyek legalább 2-3 évre
biztosítani tudják az Alapítvány fenntartását. A munkatársainknak sem mindegy,
mit tudunk ígérni. Nagyon nehéz azt mondani, hogy „szeretnénk, ha nálunk
dolgoznál, de csak december 31-ig tudjuk a béred biztosítani”. Márpedig az Ars
Sacra Fesztivál megszervezéséhez munkatársakra van szükségünk, hiszen óriási
növekedést értünk el. Egyre több kiemelt programunk van, amelyet mi magunk
szervezünk és egyre többen csatlakoznak hozzánk már nem csak határainkon belül,
hanem külföldről is, ezt pedig koordinálnunk kell. Ennyi munkát már nem tudunk
néhányan ellátni, a bővüléshez viszont anyagi forrásokra lenne szükségünk, de minden
az aktuálisan megjelenő pályázatoktól függ és attól, hogy mennyit tudunk abból
nyerni.
Mindezek fényében el tudnád
mondani hogyan történik az Ars Sacra Fesztivál költségeinek a megtervezése?
A tervezésnél két dologra kell
odafigyelni, az Alapítvány fenntartására, hogy ki tudjuk fizetni a munkatársak
bérét és az egyéb fenntartási költségeket, valamint a fesztivál kiemelt
programjainak finanszírozására. Az a kiindulás, hogy a pénzügyi források
egyharmadát a fenntartásunkra és kétharmadát a programok megvalósítására kell
fordítanunk. Szerencsére vannak támogatóink. Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye
minden évben segíti a fesztivál megvalósulását, amely már a kiszámíthatóság
miatt is óriási segítség nekünk. Vannak pályázatok, amire szintén minden évben
tudunk jelentkezni. Ilyen például a Nemzeti Kulturális Alap Művészeti
Fesztiválok Kollégiumának felhívásai, bár ők idén még pont nem írtak ki
pályázatot, ami most egy bizonytalanság. Ezen kívül a Magyar Művészeti
Akadémiánál és kerületi önkormányzatoknál is szoktunk pályázni, illetve sok
energiát fektetünk a külön megkeresésekbe és szponzori együttműködések létrehozásába.
Szintén hatalmas segítség, amikor ingyen kapunk egy-egy helyszínt és a művészek
is sokszor a tiszteletdíj töredékéért jönnek, de azért mégiscsak pénzbe
kerülnek ezek a programok.
Itt hozhatjuk szóba a
társadalom civil szervezetekért vállalt felelősségét. Az Ars Sacra Fesztivál
programjai egytől-egyig ingyenesek, a rendezvénysorozat az emberekért jött
létre, de megvalósulásában ők is tudnak segíteni például adójuk 1%-ának
felajánlásával. Mik a tapasztalataid az eddigi évekből?
Sajnos nagyon rosszak a
tapasztalatok. Meg kell mondanom, hogy nem is tudom kiszámolni, hogy a teljes
bevételünknek hány százalékát teszi ki az adó 1% felajánlás. Az eddigiek
alapján talán két egyszerűbb program jönne ki belőle. 2008-ban az volt az
elképzelésünk, hogy a művészeten keresztül evangelizáljunk és azokhoz az
emberekhez is eljussanak színvonalas programjaink, akik egyébként nem
engedhetnék meg, hogy részt vegyenek ilyen jellegű eseményeken. Nagyon
ragaszkodunk az ingyenességhez. Ilona különösen is törekszik arra, hogy magas
művészi színvonalú előadásokat hozzon létre és olyan előadókat szólaltat meg,
akinek a koncertjeire esetleg nehezebben jut el a széles réteg. Hála Istennek sokan
is jönnek és többen megosztják pozitív élményeiket a rendezvények kapcsán. Arra
kérjük ezeket a résztvevőket, ha úgy érzik, hogy ez a fesztivál megérdemli a
támogatást, akkor gondoljanak ránk az adójuk 1%-ának felajánlásakor. Minden
egyes felajánlás abban segít, hogy egyre önállóbban fenn tudjuk tartani
munkánkat, az ingyenes lélekemelő programok megszervezését.
Sokan tanácstalanok vagy
nem is foglalkoznak az adófelajánlással.
Azzal, hogy az adóhatóság átvette
az adóbevallás elkészítését valahogy elsikkadnak az 1%-os rendelkezések. Sokan
a könyvelőket kérdezik, mert bizonytalanok, kit támogassanak. Milyen jó lenne
ott lenni azoknak az embereknek a gondolataiban, akik ismerik a programjainkat!
Ezzel együtt azt látom, hogy a kultúra támogatása kevésbé fontos az emberek
számára, hiszen annyi nehézség van a világunkban: betegség, természeti
katasztrófák, nélkülözés. Ráadásul mindenkinek van egy szívügye, amit támogatni
szeretne. Pedig azt gondolom, hogy nagyon fontos a kultúra, nagyon fontos és
egyáltalán nem mindegy, hogy milyen kultúrát juttatunk el az emberekhez! A
kultúránk iránti felelősségvállalásáról szintén fontos lenne elgondolkodnunk.
(Fotó: Magyar Kurír)
Tudnál említeni példát egy
olyan eseményre, ami közösségi összefogásból született meg az Ars Sacra
Fesztivál életében?
Gyakorlatilag az egész
programsorozat egy közösségre épül. Van a fesztivál magja, a kiemelt programok
Budapesthez köthetően és vannak a külső csatlakozók határainkon innen és túl,
akik egy közösséget alkotnak velünk. Nagyon hálásak vagyunk nekik, nem lenne
Ars Sacra Fesztivál, ha ők nincsenek és nem jutottunk volna el a tizenötös
számig sem. Az Ars Sacra egyik legnagyobb jelentősége, hogy közösséget épít.
Ha mégis ki kéne emelnem valamit,
akkor a Nyitott Templomok kezdeményezést mondanám, ami a fesztivál
keretében zajlik. A nyitott templomok szervezői azok, akik abszolút önkéntesen
idejüket és kapacitásukat felajánlva szervezik a programjaikat és alig várják,
hogy megmutassák kincseiket. A templomi közösségek azok, akikre mindig és
minden körülmények között tudunk számítani.
Talán kevesen tudják, hogy
ti hárman ezt a munkát önkéntes alapon végzitek. Nem mindennapi, hogy három
hölgy ilyen hatalmas áldozatot vállal a szakrális kultúra fennmaradásáért.
Miből nyered az újabb lendületet?
Valóban mi hárman, kuratóriumi
tagok ezt misszióból csináljuk. Nagy szerencsénk van, hogy megtehetjük és
nagyon hálásak vagyunk a munkatársainknak is, akik a piaci munkabérekhez képest
alacsonyabb fizetésért vállalják ezt a feladatot. Találtam egy nagyon jó
mondatot Juhász Ferenc egyik verséből: „aranyat fújt az Isten szívemre”.
Az ember sehogy másképpen, csak az ügy iránti szeretetből és elköteleződésből
tudja ezt az egészet csinálni. Ehhez alázat is kell, elfogadni mindent úgy
ahogy van – ami néha hiányzik ugyan belőlem (nevet). De ez minden nehézségen
átvisz. A gazdasági részben a legnehezebb a szépségeket meglátni és megélni,
viszont a gazdasági feladatok mellett azért én is kiveszem a részem a fesztivál
programjának alakításában, illetve a Filmfesztivál megszervezése is az én
feladatom, amit nagyon szeretek. Ez erőt ad.
Balról: Kolek Ildikó, Dragonits Márta és Toroczkay Ilona
Merre tovább Ars Sacra
Alapítvány és Ars Sacra Fesztivál?
Be kell valljam, hogy a jövőről
szóló beszélgetéseink során a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust a
fesztivál számára egy befejező, lezáró eseménynek gondoltuk. Tavaly elmaradt a NEK
és idén vagyunk 15 évesek is. Ez valami olyan újult erővel és lelkesedéssel
töltött el mindenkit, hogy a befejezésről szóló elképzeléseinket kezdjük
átgondolni. Szeretnénk egy olyan fiatal csapatot kinevelni, akik tovább tudják
vinni ezt a szellemiséget és a feladatot, amit mi elkezdtünk, mert mi már
lassan kinővünk ebből. Egy fiatal csapat újult erővel és esetleg más
elképzeléssel, de tovább tudja vinni ezt a munkát, ám ehhez szükséges egy
alapot is teremtenünk. Visszatérek ehhez a gondolathoz: főtámogatónk a
Szentlélek! Az idei fesztiválra nagyon készülünk és bízunk abban, hogy lelket
építő szeptemberünk lesz.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése